Legalábbis a közeljövőben.

- mondta Juszuf bin Alawi, a külpolitikáért felelős ománi miniszter idén márciusban.

Omán figyelemmel kíséri a helyzetet és azon dolgozik, hogy a minimális technikai együttműködés fennmaradjon a GCC országok (beleértve Katart is) között.

Az öböl-menti válság 2017. június 5-én kezdődött, amikor Szaúd-Arábia, Bahrein, az Egyesült Arab Emirátusok és Egyiptom megszakította diplomáciai, kereskedelmi és utazási kapcsolatait Katarral.

A négy ország terrorizmus finanszírozásával vádolja Katart és gyakorlatilag blokád alá vonta az országot.

Kuvait próbál közvetíteni a felek között, Omán hivatalosan pedig a semlegesség mellett tette le a voksát (Omán kiegyensúlyozott külpolitikájáról már volt szó).

De ez a semlegesség hatalmas gazdasági haszonnal jár a szultánságnak. 2017 és 2018 között az ország külkereskedelme Katarral megduplázódott, az ománi nemzeti légi társaság szintén jelentős forgalomnövekedést élt meg a katari légi társaságot sújtó légtérzár miatt, valamint a katari hajózási cégek Omán kikötőit használják.

A gazdasági hasznon túl viszont Ománban tisztában vannak azzal, hogy egy megoldatlan konfliktushelyzet a szomszédságban nem túl előnyös, legalábbis biztonságpolitikai szempontból, valamint azt sem nézik jó szemmel Maszkatban, hogy Rijád nyomást gyakorol a szomszédaira, hogy azok neki tetsző külpolitikát folytassanak.

Így persze Ománt azzal vádolhatja a többi GCC ország, hogy megbontja a közös álláspontot a válságot illetően, de végső soron nem Omán robbantotta ki az egész ügyet.

Juszuf bin Alawi-nak igaza lehet abban, hogy nem lesz hamar megoldás a blokádra, hiszen ahogy szakértők is megállapították, az embargót fenntartó országokra a konfliktus nem ró semmilyen költséget, Katar pedig egész jól alkalmazkodott a helyzethez (szorosabb kapcsolatokat épített ki például Törökországgal és Iránnal, valamint a lakosságban erősödtek a nacionalista érzelmek).